🌾 Dűne – egy nyár, ami örökre velem marad

Van, amikor egy festmény nemcsak színekről és formákról szól, hanem egy emlékről, egy érzésről, amit újra és újra át akarunk élni.
A Dűne számomra éppen ilyen.

Néhány évvel ezelőtt, egy forró nyári délutánon, Hilton Head Islandon sétáltam a homokdűnék között. A szél lágyan formálta a tájat, mintha minden pillanatban újraírná a természet a saját művét. Nem volt két egyforma rezdülés, minden változott, mégis harmóniát sugárzott.
Ezt az élményt akartam megfogni vásznon: a mozgás és a nyugalom kettősségét.

Miért pont „Dűne”?

A dűnék számomra az állandó változást jelképezik. A homok sosem ugyanúgy áll, a szél mindig új mintát rajzol – mégis ott van benne a folytonosság. Ez a kettősség nagyon közel áll hozzám, és sokszor visszaköszön az absztrakt munkáimban is.

A Dűne nemcsak az én történetem. Lehet számodra egy nyár emléke, egy nyugodt pillanat, vagy akár egy belső táj, ahol megpihenhetsz. Ez a festmény minden nézőnek más és más történetet mesél.

A Dűne számomra a szabadság, a napfény és az elmúlás szépsége. Egy darabka nyár, ami sosem múlik el – még akkor sem, ha odakint már hűvös szelek járnak. 🌞🍂

👉 Te milyen emléket őriznél meg egy festményben? Írd meg kommentben, kíváncsi vagyok!